Dream’s on fire … Slumdog millionaire – Latika’s  themes … Remix … spymount

Senki ne ilyedjen meg, teljesen redben vagyok csak ez úgy kimászott belőlem mint a körben a kislány a tv-ből. Olyan spontán!

…árnyalakok vettek körül…minden világos volt és tiszta, de mögöttem éreztem ezeknek a jelenlétét. Mintha a semmiben állnék, se alja se teteje. És ahogy körbefordulok mindig csak érzem a szememsarkában ezeket a lényeket. De soha nem látom őket. Egyfajta rossz és gonosz érzés furakodik az agyamba. A gondolataim állandóan visszatérnek erre a momentumra, hogy nem vagyok egyedül… De nem vagyok elég gyors, hisz egyedül vagyok. És csak önmagam ámítása, a magány érzésének elkerülése, és e végett hozom létre ezt az érzést? Vagy csak képzelem az egészet? Hisz nyitva maradtak az ajtók… Az ajtófélfák faragását nézem amiket az élet mart bele keservesen minden percben. Mélyek, olyanok mintha szakadékok lennének, egyik a másikba mélyed. Aztán újra összetalálkoznak… Együtt futnak bele a sötétbe… A hátam mögül lépések zaja viszhangzik tompán… Izzadok… gyorsabban veszem a levegőt… hirtelen a léptek tompa kopogása elhal, kezeivel átölel, már nincs levegő sem…újra nincs talaj a lábaim alatt… Megnyugszom… Boldog vagyok… Érzem azt amit rajtunk kívül senki… Végigsimítom az arcát, kedvesen… Mosolyog… Hosszú idő után tér csak vissza a levegő… A nyakához hajolok és mélyen belélegzem az illatát…átkarolom újra… lábaim nem tartanak meg… Kicsúszom az öleléséből… letérdelek… Magamba roskadok… Ő nem mozdul… Vár… Hallom a gondolatait… Hirtelen felgyorsul minden, hókristályok hullanak a talpam alól felfélé a semmibe… Fázom… A csontjaimban érzem ahogy feszít szét a zaj…falak ereszkednek fentről elém…egy üresszobában vagyok velem van ő is, nem látom csak érzem…felállok a kopott padlóról, a sarokban áll, figyel. Csak a lelke beszél hozzám, megértem, hozzálépek a homlokához támasztom a homlokom… Lecsendesül minden körülöttem. Csak nézzük egymást ahogy tekintetünk keresi a másik tekintetét…nemszólunk semmit csak a lelkünk beszél… A távolból kávégép hangja fütyül… Egy öreg kávégépé…zakatol mint a vonatok kereke…eltünik minden csak ez a hang marad… Egyre erősebben, egyre zavaróbban…
-Uram! Elkészült a kávéja – szólt valaki hozzám.
-hogy? -kérdeztem zavartan.
-haboskávé két cukorral. -ismételte meg nyomatékosan, jókedvűen.
…